Reményik Sándor: A kagyló

Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.

Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem. 

Anyám, a tenger apadt, s itthagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok? 

Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való. 

Apály s dagály közt, így, időm mulván,
Várom, míg értem visszatér a hullám. 

Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart, 

Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról.