Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
2019. augusztus 23., péntek
Áprily Lajos: Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?
Áprily Lajos: Hol járt a dal?
Hol járt a dal – mit kérditek?
Kutak titkát ki fejti meg?
A dalnak is titok marad,
miért dagad, miért apad.
Hányszor van úgy, hogy mélyre ás,
s ti azt mondjátok: hallgatás.
És mondjátok: meghalt, pedig
csak barlangokba rejtezik.
Mélyen muzsikál odalenn,
de zenéje szövegtelen.
Én ismertem némát, nagyot,
ki Nessus-ingben “hallgatott”.
Hol járt a dal? Könnytől vakon
sötéten ült a sírokon.
Delejes örvényekbe szállt
és sorsot látott és halált.
És villámfényben látta lenn
a szépség testét meztelen.
Az Isten titkát leste meg,
ha újra szól, azért remeg.
De nem vall róla szó soha,
csak a különös mosolya.
Kutak titkát ki fejti meg?
A dalnak is titok marad,
miért dagad, miért apad.
Hányszor van úgy, hogy mélyre ás,
s ti azt mondjátok: hallgatás.
És mondjátok: meghalt, pedig
csak barlangokba rejtezik.
Mélyen muzsikál odalenn,
de zenéje szövegtelen.
Én ismertem némát, nagyot,
ki Nessus-ingben “hallgatott”.
Hol járt a dal? Könnytől vakon
sötéten ült a sírokon.
Delejes örvényekbe szállt
és sorsot látott és halált.
És villámfényben látta lenn
a szépség testét meztelen.
Az Isten titkát leste meg,
ha újra szól, azért remeg.
De nem vall róla szó soha,
csak a különös mosolya.
Áprily Lajos: Naplemente, I
Ne menj tovább. Hull már a harmat,
fejünk felett a végtelen kék;
lent zúg a víz és sír a fecske:
várjuk meg itt a naplementét.
Egy szót se szólj. Csak nézz a napba,
míg én a fejemet lehajtom.
Két mozdulatlan kőszoborra,
így hulljon ránk a nyári alkony.
A vándor lent a sziklavölgyben
megérzi tán, mily bús, milyen szép:
két ifjú fent a sziklaélen,
ki várja már a naplementét.
fejünk felett a végtelen kék;
lent zúg a víz és sír a fecske:
várjuk meg itt a naplementét.
Egy szót se szólj. Csak nézz a napba,
míg én a fejemet lehajtom.
Két mozdulatlan kőszoborra,
így hulljon ránk a nyári alkony.
A vándor lent a sziklavölgyben
megérzi tán, mily bús, milyen szép:
két ifjú fent a sziklaélen,
ki várja már a naplementét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)